Naplóm

Szent Lúcia, avagy Luca a hagyomány szerint a 3. században, Szicíliában élt. A gazdag családból származó lány szüzességi fogadalmat tett Krisztusnak, vagyonát a szegények között osztotta szét, s inkább a vértanúhalált választotta, mint hogy férjhez menjen egy pogány férfihoz. A legenda szerint, amikor a bíró elrendelte, hogy gyalázzák meg a lányt, őrei meg sem tudták mozdítani, amikor pedig máglyára vetették, a lángok kialudtak, végül karddal döfték át a torkát. Egy másik legenda szerint kérője a szeme szépségét dicsérte, ezért kivájta a szemét, de csodás módon visszakapta látását, és a szeme még szebben csillogott. Az 5. századtól tisztelt vértanú szűz a vakok, szemfájósok, torokfájástól szenvedők, az utcanők és menyasszonyok védőszentje lett, ünnepének december 13-át tették meg.

Dologtiltó nap a nők számára

Ez a nap a Gergely-naptár 1582-es életbelépése előtt, a Julián-naptár szerint az év legrövidebb napja, a téli napforduló ünnepe volt. Magát Luca nevét is szokás a fényt jelentő latin lux szóval összefüggésbe hozni, egyes helyeken úgy is nevezték, hogy a fényt hozó, Svédországban ilyenkor mindenhol örömtüzeket gyújtottak. A téli napforduló – és vele együtt Luca is – aztán a boszorkányok napja lett, hiszen a hosszú éjszaka miatt a gonosz erők ilyenkor árthatnak a legtöbbet varázslataikkal. A naphoz számos hiedelem és népszokás kapcsolódik. A tél közepének tartották, a nők számára úgynevezett dologtiltó nap volt, mert ilyenkor mindenhol boszorkányok leselkedtek. A néphit a jóságos mellett a boszorkányos Lucát is ismerte, aki a neve napján végzett munkát (tűzgyújtást, kenyérsütést, mosást) megbüntette, bevarrta a tyúkok „tojókáját”. Nem volt szabad fonni, szőni sem, mert úgy tartották, Luca összekeveri a fonalat, kóccá változtatja, és kócot tesz a vétséget elkövető eszének helyére. A gazdasszonynak sokat kellett ülnie, hogy a kotlósa is jó ülős legyen, s szabad volt babot fejtenie, hogy kifejtse a tyúkból a tojást.

Luca napja időjósló nap is

Luca-nap estéjén és éjszakáján szabad volt a tréfálkozás, de még a lopkodás is. Az udvari kútból vizet csentek, nem egy udvar reggelre kapu nélkül maradt, ezt a szomszédnál lehetett megtalálni, vagy a tetőn rakták össze. Időjósló nap is volt, ettől kezdve 12 napig figyelték az időjárást, mert úgy vélték, hogy amilyen volt az első napon, olyan lesz a következő év első hónapjában, és így tovább. Szokás volt az is, hogy egy cserépbe búzát vetettek, s ha karácsonyig minden szem kikelt, akkor a következő évben bőséges termésre lehetett számítani. Fiatal legények és leányok kis csoportokban házról házra járva lucáztak, „kotyoltak”, rigmusokkal megvarázsolták a tyúkokat, hogy azok jó tojók legyenek. A Dél-Alföldön e napon lucapogácsát is sütöttek a baromfi szaporodása érdekében, és fémpénzt is rejtettek bele, másutt tollakat szúrtak a sülő pogácsába, s akié a legjobban megégett, az a következő tollaspogácsa-sütést már nem érte meg.

Párválasztó hagyomány

Szerelmi varázslás is tapadt e naphoz: a lány Lucától karácsonyig mindennap almába harapott, majd az utolsó falattal az utcára ment, és az első szembejövő lett a férje. Aki szép akart lenni, a Luca napján vízbe tett almáról mosdott, illetve azt ette.

Luca széke: 9 féle fából

Ezen a napon kezdték el készíteni a Luca székét, amelynek karácsonyra kellett elkészülnie. A kilencféle fából (kökény, boróka, jávor, körte, som, jegenyefenyő, akác, cser és rózsa) faragott, három-, négy-, hat- vagy akár tizenhárom lábú székben egy szög sem lehetett, és 13 darabból 13 nap alatt kellett összeállítani. Aki pont karácsonyra készült el vele, az éjféli misén ráállva meglátta a boszorkányokat, mert azok ilyenkor szarvat viseltek. A bátor férfiaknak azonban a leleplezett boszorkányok elől gyorsan el kellett menekülniük, ezért mákot szórtak szét hazafelé, mert amíg ezt a gonosz lelkek felszedték, egérutat nyerhettek. A ház ajtajára belülről bűvös erővel bíró pentagramot, avagy boszorkányszöget rajzoltak, ez a szabályos ötszög köré írt öt egyenlő szárú háromszögből kialakuló csillag távol tartotta a boszorkányokat, a széket pedig elégették, ami a boszorkányok végét is jelentette. A gonosz elleni védekezésül fokhagymát tettek a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába, és keresztbe állították a söprűt. Református vidékeken volt szokás a lucaszék keresztútra vitele és körülkerítése szentelt krétával, hogy így megláthassák az ott gyülekező boszorkányokat.